A pentagramma
Az ókori időktől kezdve az ötös számnak és így az ötszögnek is különös jelentőséget tulajdonítottak. Jelzői fokozás nélküli szuperlatívuszok: a csodálatos ötszög, a bűvös ötszög, a misztikus ötszög. A csillagötszög napjainkban is igen „közkedvelt” szimbólum. A Gonosztól a Jóig mindenféle ideológiát vonultatnak fel égisze alatt. A középkor asztrológiai ábráin az ötszög csúcsainál az öt főbolygó (Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) neve szerepel. Az ötszög, mint jelkép már az ősidőktől fogva az egység, és ugyanakkor az univerzum szimbóluma, de jelképe a termékenységnek és az életnek is. Az ötágú csillag jele például a szabadkőműveseknek, de ki ne emlékezne arra a bizonyos vörös színűre?
A boszorkányszöget „titkos” jelként a boszorkányok és az okkultista tanok ismerői használják; de volt egy ezeknél is fontosabb csoport, akik mind a tudományos életben, mind a filozófiában jelentős szerepet játszottak.
Ők a püthagoreusok. Az ötöt a mikrokozmosz tökéletes számának tartották, a pentagrammát pedig titkos jelként használták, bár már Babilonban is ismert volt. Az egészség szimbólumát látták benne és csúcsaihoz az egészség istennőjének, Hügiéniának jeleit kapcsolták. A csodálatos ötszög segítségével értelmezték az aranymetszés törvényét is, amely szerint a csillagötszög arányai az aranymetszés törvényeinek sorozata.
A pentagramma tulajdonképpen nem más, mint öt darab aranyháromszög egy ötszög köré rendezve. Ha egy csillagötszöget testhálóként értelmezünk, egy szabályos ötszög alapú gúlát vélhetünk felfedezni benne. Ha ilyen gúlákat illesztünk egy dodekaéder lapjaira, ún. csillag poliédert, mégpedig kis csillag dodekédert kapunk eredményül.
|