Kalóz szerelem -Ne!Ne!-kiabált kétségbeesetten Lady Anne Buffy. Karjai szorosan hozzá voltak kötözve a hajó egy oszlopához, bőrét véresre dörzsölte a durva kötél. Sárga szoknyája lebegett a tengeri szélben, arany haja kibomlott a hajtűk fogságából. Arcát piszkos kezű kalózok fogdosták, ám egyszer csak megjelent a fedélzeten a vezér, minden tengerek rettegett kalóza, Véres William. A férfi közép magas volt, szőke haja miatt sokat csúfolódtak rajta, ám csak addig, amíg szembe nem kerültek vele. Véres William-től ugyanis mindenki félt, mindenkinél gyorsabban forgatta a kardot, és szélsebesen mozgott a tengeri csaták hevében. Ahogy a fedélzetre lépett, a durván röhögő kalózok elugráltak a lánytól, és hirtelen csend támadt. -Nem megmondtam, hogy ez az én babám? -odalépett a lányhoz, és nyakán, majd keblein végig húzta tenyerét, amire a lány elfordította fejét ,és undorodó hangon szólalt meg. -Hagyj békén, te mocskos disznó! Ekkor a férfi a lány állát megszorítva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. -Itt én parancsolok, és bizony isten estére az enyém leszel. A lány elrántotta fejét, majd halkan hozzá tette: Azt még meglátjuk. Ekkor az árbocon egy kosárból figyelő kalóz lekiáltott a kapitánynak. -Hajó! Öt óránál délre. Véres William kirántva kardját magára fordította a többiek figyelmét. -Ahogy terveztük, lassan közeledünk a Maria Luciához, gyengébbek kedvéért ahhoz a hajóhoz-ezt az egyik félkegyelmű ,piszkos képű emberére nézve fűzte hozzá-ha közvetlen közelbe értünk, szokás szerint átmegyünk rá, nem lesz gond a leszerelésükkel, pár matróz és az a vén kapitány van csak rajta. A kincseket a krumplis zsákokba rejtették, tehát azokat kell átpakolnunk. Tudjátok, mit, megkönnyítem a dolgotokat, én elintézek mindent a fedélzeten, ti csak találjátok meg a kincset. Hamarosan a két hajó találkozott. A hogy William kapitány előre megmondta, nem volt ellenkezés, hiszen kalózokkal senki nem akar ujjat húzni. Az emberek lassan lementek a kabinokba megkeresni az eldugott kincseket, William pedig a kapitány keresésére indult. Az öregember ,ahogy a többieknek leírta, vastag ruhákba burkolózva álldogált a hajó orránál, hatalmas kalapja eltakarta arcát. William kardját gondolkodás nélkül lendítette a férfi felé, ám az azon nyomban kivédte csapását és már támadt is. Lendületes mozdulatai közepette kalapja földre esett, hátáról hirtelen lehajította ráterített pokrócokat, hosszú hullámos barna haja vadul lebegett a szélben.Az öregember a kalapja és ráaggatott ruhadarabjai nélkül egzotikus szépségű párduc testű nővé vált. William egy cseppet sem lepődött meg, kardjaik éles hangon csattogtak a küzdelem hevében, majd egyszercsak minden átmenet nélkül abbahagyták, a titokzatos nő,leszaladt a hajó belsejébe,és bezárta a felfelé vezető ajtót,így William emberei bennragadtak. -Ezt még behajtom rajtad William. -mondta a lány a férfit kissé oldalba lökve. -Többszörösen is behajthatod. -mosolyodott el William- akkor ahogy megbeszéltük, meghátráltam és haladéktalanul visszatértem hajómra, most már valahol a világ másik végén hajózok. Fél napra van szükségem és soha nem találnak rám...öhm...ránk. Faith, köszönettel tartozom. Tudtam, hogy te vagy az egyetlen ,akire számíthatok. -Jól van, majd megbeszéljük, ha összefutunk a Kamos-szigeteken, ezeket hol dobjam ki? -s a bezárt ajtóra mutatott. -Az már nem érdekel. Most, most nem érdekel semmi, csak az ,ami a fedélzeten vár. A két régi barát hátba veregette egymást ,majd Véres William visszatért hajójára, mely tervének megfelelően üres volt, illetve nem teljesen. Amikor a kikötözött lányhoz lépett, az már eloldozta magát, és karjait a férfi nyaka köré fonva mondta. -Azt hittem , már soha nem jössz vissza, drága William. Hát sikerült? Szabadok vagyunk? Megszöktünk mindenkitől, és soha nem találnak ránk? -Sikerült drága, drága Lady Anne Buffy, most már csak az én kis Anne- em. Mindenki azt hiszi, orvul elraboltalak, kikötözve tartalak hajómon, esetleg eladtalak valami kereskedőnek...az embereim sem tudnak majd mást mondani, azt látták, hogy meg vagy kötözve és gyűlölsz -ekkor a lány csuklóját megfogva csókokkal borította azt ,s gyengéden szorította magához kedvesét. -Hogy kidörzsölte a kezed a kötél, mondtam ,hogy ne húzzuk meg olyan erősen...a gyönyörű bőröd... -A kezem begyógyul, most már minden csodálatos, most már örökké együtt leszünk.Senki nem állhat közénk, se a szüleim, se a nekem szánt vőlegény.Semmi és senki. A lenyugvó nap fényében két szerelmes váltott forró csókot, a szabadság, a szerelem csókját.