Vámpír buli...
Slayer 2005.02.23. 14:53
Éjszaka, sötétség, haláli csend.....egy lélek sincs az utcákon....vagy tévedek?
Sötét volt, egy ember feküdt a földön, a szavak úgy buktak ki belőle, mintha biztosan tudná utolsó mondatai. Talán a semmihez beszélt, de nem, egy ember lépett ki a sikátor félhomályából, egy mosolygó úr. Lassú léptekkel, méltóságteljesen került egyre közelebb a földön fekvőhöz, már hallotta annak szavait: - De tényleg, egyáltalán nem finom a vérem, amikor elharapom a szám rögtön hányhatnékom támad! Olyan az íze, mint a romlott patkányhúsnak… szerintem, bár még nem ettem romlott patkányt…És ön? - Finom volt… - megragadta a gallérját és maga elé húzta, a magabiztos férfi, erős volt, jóképű, bár hosszú haja igénytelenül hullott széles vállaira, még így is megbabonázó érzés lett úrrá mindenkin, a kisugárzása.. mintha mindent tudna és sebezhetetlen, halhatatlan lenne, a hangja pedig, mint a legmélyebb húr egy zenei zseni ujjai alatt, megszólalt – sajnálom, hogy ezt kell tennem…- felnevetett - nem dehogy! – majd közelről a másik arcába bámult, elfintorodott – a francba! Le légy már ennyire szánalmas harcolni se akarsz? Csinálj már valamit, mintha egy macska volnék, te meg a döglött egerem… - Kérem uram, bármit megteszek, ha életben hagy! - a megvesztegetett elmosolyodott újra: - Bármit? - Bármit! - Fuss! – és öblös kedélyes, talán kicsit borízű nevetése felszállt az éjszakába, a fűtött házak kéményeinek romlott füstjével együtt. A másik futni kezdett, úgy gondolta lehet esélye a sötétség királyával szemben: - Naiv – suttogta a vámpír, mert élőhalott volt, és utána eredt. Csak pár perc telt bele és az űzött vad már halott is volt. A vadászó úr arcán folyott a vér, torz képpel evett áldozata vénáiból, mikor befejezte visszavette emberi arcát, megtörölte és megszólalt: - Mostmár előjöhetsz William… - Ne hívj Williamnak! A nevem Spike! - Spike a vad és rémisztő vámpír aki mindig elbújik ha a nagyok vadásznak – nem csak ő mosolygott a semmiből két gyönyörű vámpírhölgy is előlépett… egyik egy törékeny fekete hajú fehér bőrű szépség megszólalt: - Ebéd… Drussila éhes! - Egyél drágám – ölelte át a gyáva vámpír…a másik szőke izgalmas lány a másik a vámpír karjaiba dőlt, ők négyen mindennél erősebben összetartoztak…egymással és az éjszakával…
|