Magamba zuhantan néztem az órára. Fél kilenc. Mindenki nálunk volt, Dawn és Andrew valamelyik szobában. Giles, Willow, Kennedy és többiek a nappaliban. - Elmegyek vadászni! - Egyedül? - Igen, ma mindenkinek megspórolom. - Rendben. – ezzel kimentem az ajtón. Olyan jó volt, mint akkor régen amikor ő is itt volt és minden őrjárat után hozzá mentem. A várost újjáépítették és a sötét erőknek is volt némi beleszólása. S lám újra van pokol szája, de még több szörny kétszer annyi, mint régen. És talán ez bántott a legjobban, hogy a kedves meghalt, de halálával sem értünk semmit, csak nekem fájdalmat. Gyengít is a harcban, de még így is van erőm és nem veszik észre a fájdalmat. Faith és Robin összeházasodtak. Jól megvannak és milyen sokszor kérdezik én miért nem keresek más pasit. Sose válaszolok. Őrlődök magamban csendesen. Hiszen ez megy a legjobban. Angellel is így volt, őt is elvesztettem mindenkit elvesztek akit szeretek jobban mint barát. Ja mert a vadász jussa a halál. Még lehet is benne valami. Gondolataimból a megújult pokol szája béli démonok riasztottak fel. Lehettek úgy tízen és erősek voltak nagyon is. Úgy egy fél órája harcoltunk, de mondjuk amikor meg akarnak ölni akkor nem az időt nézzük. Négyet kicsináltam nem is tudom hogy, és még volt hat. Oh egy rúgás, egy ütés, a kard érzése a hasamban, megtudtam mit érzett Angel, habár szíve fájdalmát ez sem adta vissza de a kardot igen. Elájultam vagy meghaltam nem tudom. Felébredtem világosságot láttam mindenhol biztosan meghaltam. Hangokat hallok. - Buffy, Buffy, Buffy!- ordította kétségbeesetten Faith. Egy kórházban voltam és a fény a lámpák fénye volt. Pedig kezdtem reménykedni…………………… Ott állt fölöttem mindenki és örültek, hogy élek. - Jól vagy? –kérdezte Xander. - Milyen jó, hogy utánad mentünk. Giles örülök, hogy ilyen kíváncsi, különben egy vadásszal kevesebben lennénk.- mondta Faith kedves hangon. Feküdtem és néztem őket. Dawn ott ült mellettem egy kis asztalka mellett amin egy tőr volt. Faith tőre amit a Polgármestertől kapott, miután „megtért” nekem adta. Sohasem mentem e nélkül vadászni. Valószínű észrevetté, hogy nagyon nézem. - Elhagytad a fűben én meg nem akartam ott hagyni.- mondta búgó hangon Faith. Mérhetetlenül kedves volt, sose mutatta az érzéseit, de neki is vannak. Úgy látszik halál közeli helyzetben kell lenni ahhoz, hogy kimutassa őket. - Köszönöm!- ébredésem óta ez volt az első szavam. - A látogatási időnek vége, kérjük a látogatókat menjenek haza! – mondta egy női hang a hangszóróból. - NA mennünk kell. De valószínű két nap és hazajöhetsz az orvos szerint. Ja és soha többet nem mész egyedül vadászni. - Rendben Faith.- mondtam- De nem lesz legközelebb- ezt nagyon halkan mondtam. Tíz óra volt mikor a nővér azt mondta aludjak és reggel jön és megnéz. Bólintottam és megköszöntem a kedvességét, elbúcsúztam tőle is mint mindenkitől ebben a világban. Kiment behúzta a függönyömet. Fölültem és megfogtam a tőrt. Most csak nézegettem és eszembe jutottak régi emlékek. Eszembe jutott milliónyi emlék: mikor még együtt voltunk mindhárman és úgy érzetem csak jó van a világon, Angel mikor először megcsókolt- elszorult a szívem-. Lepergett előttem az életem, a nagy harc, hogy fogtam Spike kezét és mondtam szeretem, de nem hitt nekem. Csendesen sírtam, fogtam a tőrt és szépen csendben fölvágtam a varratokat- azok a démonok nagyon elintéztek húsz varrat volt rajtam- és elvéreztem. Így hunyt el Buffy Summers a vadász. Csöndes temetést kaptam ott temettek el ahol először. Síromon ez állt: Buffy Anne Summers, 1983-2005. Túl korán ért el a halál. S mégis mindig megmentette a világot. Jó pihenést kívánunk! Nem tudom, hogy de láttam őket, a temetésem éjjel tartották és ott volt mindenki. Angel, Spike, Willow, Dawn, Xander, Anyja, Cordy, Wesley, Kennedy, Faith, Robin, Andrew, Gunn, Fred, Giles. Sajnáltam őket de tudtam nélkülem is meglesznek, Dawn is megáll a lábán és én végre pihenhetek. Mindenki hazament csak Spike maradt. Ő megvárta a reggelt és mire valaki jön a síromhoz már csak port talál a régi vámpír helyén…………