Buffy otthon nézi a tévét délután, eszi a popcornt. Spike bejön mellé, lehuppan a kanapéra.
- Mit nézel, hajasbaba?
- A disney channelt. Valami film kezdődött.
- Ez a Szépség és a szörnyeteg.
- Ne dumálj bele, nézni akarom!
- Még nem láttad?
- Képzeld, amikor annyi idős voltam, hogy láthattam volna, épp vámpírokra vadásztam a temetőben!
- NEM LÁTTAD a Szépség és a szörnyeteget?
- NEM LÁTTAM! De szerintem vacak, inkább nézem a gyilkos cápákat a Discoveryn.
- Ne, nézd ezt. Fogadjunk, hogy bőgni fogsz a végén.
- Na persze.
AZtán annál a résznél, amikor Belle kimondja, hogy \"szeretlek\", és lehullik az utolsó rózsaszirom, akkor Buffy felzokog.
- Mondtam, hogy bőgni fogsz. Na tessék, itt egy doboz kleenex...
- Ez olyan gyö-hynö-hrűűű... (szipp, szipp)
- Azért éled bele magad ennyire, mert olyan, mintha rólunk szólna? Te - szépség, én - szörnyeteg?
Na, itt Buffy azért behúz neki egyet, mert lelke mélyén kemény tökös csaj ő. De akkor is bőgött a SZépség és a szörnyetegen...