A pentagramma


Az ókori időktől kezdve az ötös számnak és így az ötszögnek is különös
jelentőséget tulajdonítottak. Jelzői fokozás nélküli szuperlatívuszok: a
csodálatos ötszög, a bűvös ötszög, a misztikus ötszög. A csillagötszög
napjainkban is igen „közkedvelt” szimbólum. A Gonosztól a Jóig
mindenféle ideológiát vonultatnak fel égisze alatt. A középkor
asztrológiai ábráin az ötszög csúcsainál az öt főbolygó (Merkur,
Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) neve szerepel. Az ötszög, mint
jelkép már az ősidőktől fogva az egység, és ugyanakkor az univerzum
szimbóluma, de jelképe a termékenységnek és az életnek is. Az ötágú
csillag jele például a szabadkőműveseknek, de ki ne emlékezne arra a
bizonyos vörös színűre?



A boszorkányszöget „titkos” jelként a boszorkányok és az okkultista
tanok ismerői használják; de volt egy ezeknél is fontosabb csoport,
akik mind a tudományos életben, mind a filozófiában jelentős szerepet
játszottak.

Ők a püthagoreusok. Az ötöt a mikrokozmosz tökéletes számának
tartották, a pentagrammát pedig titkos jelként használták, bár már
Babilonban is ismert volt. Az egészség szimbólumát látták benne és
csúcsaihoz az egészség istennőjének, Hügiéniának jeleit kapcsolták. A
csodálatos ötszög segítségével értelmezték az aranymetszés
törvényét is, amely szerint a csillagötszög arányai az aranymetszés
törvényeinek sorozata.

A pentagramma tulajdonképpen nem más, mint öt darab
aranyháromszög egy ötszög köré rendezve. Ha egy csillagötszöget
testhálóként értelmezünk, egy szabályos ötszög alapú gúlát vélhetünk
felfedezni benne. Ha ilyen gúlákat illesztünk egy dodekaéder lapjaira,
ún. csillag poliédert, mégpedig kis csillag dodekédert kapunk
eredményül.