Utolsó éjszaka avagy Féltékeny vámpírok
denyyy 2005.02.17. 21:00
A romantika magaiskolája: hogy lehet három sorrral megríkatni az embert...
Az utolsó este, avagy féltékeny vámpírok Spike nagy léptekkel haladt Buffyék háza felé, nyakán megfeszültek az erek, érezte majd’ szétrobban a dühtől. Nem is pusztán dühös volt, sokkal több annál. Agyában egymást kergették mindenféle fájdalmas kivégzési módok, amiket még a század elején látott Angliában, de egyiket sem találta elég fájdalmasnak angel számára. És Buffy...ahogy belesimult annak a bárgyú képűnek a karjaiba. Hát csak látomás volt a tegnapi este?És ő, Spike csak tartalékos volt, csak jó volt mert más épp nem járt arra? Büszkeségem is van, velem nem lehet szórakozni!- gondolta magában, s hirtelen megállt, sarkon fordult és rohant vissza, s hatalmas vámpírugrásokkal legyőzve az akadályokat hamarosan újra annál a falnál állt, amihez hozzásimulva pár perce csókolózni látta Buffyt és Angelt. Már nem voltak ott, de tudta merre mentek, érezte Buffy szagát és tőle elválaszthatatlanul Angel bűzét. Elindult hát, s a temetőben meglátta őket. Angel rögtön észrevette őt. Spike hanyagul hozzájuk lépett, s Buffyval mit sem törődve üdvözölte a másik vámpírt. -Angel! Az ártatlanok védelmezője. A komoly képű magányos harcos bla bla bla...nahát...ott mintha félrezselézted volna a hajad. -Peroxid kapitány.- szólt Angel- Rég nem találkoztunk, így nem is tudtam gratulálni a kis myütyürhöz, amit a fejedbe tettek, hallottam hírét. Véres William-et bekábelezték. Hívjalak eztán inkább Drótos Wili-nek? -Tévedsz, talán más informátorokat kéne keresned, ugyanis drót nélküli vagyok...már...-fűzte hozzá halkabban Spike, majd ironikus mozdulatokkal gyorsan végigtapogatta Angel mellkasát, aki rögtön odébb is lökte a vámpír kezét. -Mit művelsz? Tudod, nem gondoltam volna,hogy 120 év alatt rá lehet unni a nőkre, de nálam hiába kopogtatsz... -Megint tévedsz...Csak nem fűző van rajtad, magas sötét lovag??- s Buffy felé fordulva kijelentette: Fűzőt hord. Buffy ekkor közéjük állt, s széttolta a két egymásnak ugró vámpírt. -Elég legyen! Spike állj le! Spike most először Buffyra nézve megbántottan szólalt meg: -Mi van? A búsképű harcos nem tudja megvédeni magát? Én azt csinálok, amit akarok.- s kis gondolkozás után hozzátette- Tudod...A francba...nem éri meg.- s hátat fordítva elindult a temető kijárata felé. Buffy gyengéden szólt utána: Spike!- s azt a tekintetet örökre megjegyezte, amivel Spike nézett vissza rá. Ekkor Angel szólalt meg: -Te....Te ezzel a fehérhajúval...?Ti...hm...együtt jártok? Buffy akkor habogni kezdett: Nem! Ez...nagyon....ez bonyolult, de...Nekem is vannak érzéseim. S a többit Angel kiolvasta a lány szemeiből, majd így szólt: Értem. Hát...a medált oda adtam...azt hiszem, nekem itt nincs több dolgom. Elbúcsúztak egymástól, majd Buffy elindult haza. Mielőtt kiért volna a temetőből, megpillantotta Spike-ot egy sírkőn üldögélve, lábát lógatva. Odasétált hozzá és mellé telepedett. Spike egy ideig csak nézett maga elé, bámulta az ölében fekvő kezét, s amikor a lány óvatosan belecsúsztatta saját tenyerét, nagyot lélegezve nézett bele Buffy szemeibe. Buffy félig felé fordulva arcát Spike arcához simította. Így ültek szavak nélkül egy ideig, majd elindultak szorosan fogva egymás kezét, hogy együtt töltsék életük talán utolsó éjszakáját.
|